Ha a Punk egy brutális, gátlástalan szombat este volt, akkor a Posztpunk az ezt követő csendes, esős, másnapos vasárnap délután.

Mert mindannyiunk életének van „filmzenéje”, és sokunk esetében ez Dave Gahan hangján csendül fel.

Nem fognak a hátunk mögött összesúgni a teremben, ha nem százhússzal szériázunk. Aki nem hiszi, próbálja ki nyugodtan. Én már kipróbáltam.